Az internet vélt és valós veszélyei

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)
Az internet vélt és valós veszélyei - 5.0 out of 5 based on 1 review

Indokolt-e a félelem a világhálón közzétett, vagy a számítógépen tárolt személyes adataink miatt?

A válasz egy mondatban: a félelem nem indokolt, de az óvatosság kötelező.
A legújabb amerikai kémbotrány csak fokozta az elsősorban a hackerek, a Google és a Facebook által generált félelmet a számítógép és internet felhasználó közönségben, személyes bizalmas adataik biztonságával kapcsolatban.
Ez a félelem az esetek többségében indokolatlan, természetesen bizonyos óvatossági rendszabályok betartása viszont kötelező.
Hogy mik ezek, kire, milyen veszélyek leselkednek az online világban, igen eltérő. Általánosságban elmondható, hogy ami az élet más területére igaz, az az internetre is.

Nézzünk néhány konkrét, eléggé banális példát.
A tárcánkat nem hagyjuk a kocsink műszerfalán, pláne jelentős készpénzzel benne, legalábbis nem szándékosan.
A tárcánkban ugye, a bankkártyánk mellett nem tartjuk külön cetlire írva a PIN kódunkat.
Ez igaz kellene legyen az okos telefonunkra is.
Egy kirakatban, vagy egy utcára néző irodában, az ablak felé néző monitorral nem böngészünk pornó oldalakat.
Mindezeket azért nem tesszük, mert elvileg illetéktelenek hozzájuthatnak a pénzünkhöz, vagy olyan információkhoz, amikkel kárt tudnak nekünk okozni.
Azt is tudomásul kell vennünk, hogy egy számítógép, még online, vagyis internet kapcsolat nélkül is magában hordozza annak lehetőségét, hogy illetéktelenek hozzájussanak bármilyen jellegű elektronikus tartalmainkhoz, adatainkhoz.
Internet nélkül ez úgy lehetséges, hogy mondjuk betörnek a lakásba és elviszik a gépünket, de a rendőrség, adóhivatal is hozzáférhet gépünkhöz és bizony azok még a törölt vagy annak hitt adatokhoz is hozzá tudnak férni.
Az orosz kormányhivatalhoz hasonlóan egy átlagembernek fölösleges lenne azért félelmében visszatérni a hagyományos írógéphez, lemondani az internetről és törölni magát a Facebook-ról.
Egy gyönyörű és klasszikus példát, történetet láttam a helytelen és nem biztonságos, hagyományos adattárolási formával kapcsolatban a minap a National ID csatornán, melyen szökevények elfogásáról sugároznak sorozatot. Az egyik szökött rab valamelyik amerikai államban kb. ötven kis bankot rabolt ki a szökése utáni hónapokban. A személyazonossága mindvégig ismeretlen maradt. Ettől függetlenül persze a rendőrség kereste és el is kapta, ahogy ez már lenni szokott, akik nem is sejtették mivel töltötte a szökés alatti idejét. Kvázi akár meg is úszhatta volna a rablásokat. Ha csak!!! Ha csak a rendőrök nem találják meg a szállodai szobájában a precízen, kockás füzetben vezetett listát a kirabolt bankokról. Ezt nyugodtan nevezhetjük a személyes és bizalmas adatainak rendkívül felelőtlen tárolásának. A rendőrök is csodálkozva kérdezték, hogy miért vezetett listát? A válasz teljesen logikus volt. „Véletlenül nehogy kétszer akarjam ugyanazt a bankot kirabolni.” Indokolt volt ez az óvatosság, viszont elképesztően felelőtlenül, könnyen hozzáférhető helyen tárolt egy olyan adatot, mi több adathalmazt ami további kétszáz évvel növelte a büntetését.
Egyébként nem kell ezen csodálkozni, csak az adóhivatal tudná megmondani, hogy hány kockásfüzetet találnak az ellenőrzések során a pénztárgép közelében, melyben a számla nélküli bevételeket könyvelik.
Tehát nem rettegni kell a számítógéptől és az internettől, hanem egyszerűen csak okosan, kellő körültekintéssel kell használni és nem szabad olyan adatokat tárolni a gépen, mely illetéktelen kezekben jelentős károkat okozhatna számunkra.
Ezzel együtt tudomásul kell venni, hogy ha kurvák vagyunk akkor néha bizony megdugnak bennünket.

Több ügyfelem mereven elzárkózik a vállalkozása Facebookon történő reklámozásától. Az okok hasonlóak, mint akik magánszemélyként kerülik a közösségi oldalakat, mondván, nem szeretnének kirakatban élni. Magánemberként ez teljesen érthető és méltányolható álláspont, de vállalkozásként nem kihasználni a közösségi háló ingyenes vagy rendkívül olcsó marketing eszközeit, hirdetési lehetőségeit, több mint luxus. Csak remélni tudom, hogy az ügyfelem meg tudja győzni a feleségét arról, hogy vállalkozásukat megmutassuk a Facebook-on.
Érdemes még arról is beszélni, hogy a világhálón, a hackereken kívüli, végsőssoron szimplán erőfitogtatásból származó károkozáson és a pénzünk megszerzésére irányuló adatgyűjtésnek mi lehet még a célja.
Mekkora veszélyt jelenthet az, ha a Google, a Twitter vagy éppen a Facebook túlságosan sok információt tud meg rólunk. Szándékosan nem említettem itt a CIA-t, az FBI-t vagy egyéb amerikai hírszerző hivatalokat, nem beszélve a magyar adóhivatalról. Ez utóbbiak egyelőre valszeg tesznek ránk, nagy ívben, amíg valamilyen bűncselekmény kapcsán nem kerülünk a látókörükbe, vagy nem válik gyanússá a közhírré tett látványos vagyongyarapodásunk.
Internetes kisvállalkozóként, mivel ebből élek, ijesztően sok információ érhető el rólam az interneten, az adataimat is kissé könnyelműen kezelem még, de ezen rövidesen változtatni fogok.
Ezek a nyilvános információk jórészt azonban a vállalkozói tevékenységemmel kapcsolatosak.
Az ilyen jellegű információk hivatalos elemei, vagyis a cégadatok azonban egyébként is nyilvánosak. A cégnyilvántartásból minden lényeges információ bárki számára hivatalosan is elérhető a telephelytől az adószámon át az éves árbevételig.
Ilyetén ha olyan információkat közlünk a cégünkről, amelyek nem bizalmasak és ártalmasak az üzletmenetünkre viszont marketing szempontból jelentőséggel bírnak, akkor nem árthatunk vállalkozásunknak. Általában, hisz természetesen lehetnek kivételek, mondjuk egy magánnyomozó iroda, nem biztos, hogy ország-világ előtt kell kiteregesse ügyeit, számtalan oknál fogva.
A magánszemélyek viszont a közösségi oldalakon gyakran elképesztően bizalmas információkat osztanak meg a világgal, a luxus lakásukról készült képektől a külföldi utazásokig széles a paletta.
Ez bizony nehezen érthető, hisz ezzel tippet adhatunk a betörőknek, az adóhivatalnak, ráadásul irigyeinknek is, akik jó eséllyel találnak valamilyen okot a feljelentésünkre. Ad is feladatot a NAV-nak az évi, több mint harmincezer feljelentés.
Visszakanyarodva az említett internetes világcégek adatgyűjtési céljaira, az jóval kevesebb veszéllyel fenyeget a fenti Facebook-os kitárulkozásunknál, ha egy kérdőíven, vagy egy hírlevél feliratkozó űrlapon megadjuk néhány alapadatunkat. Ezeket az információkat ugyanis kizárólag kereskedelmi-marketing céllal gyűjtik. Vagyis hogy, célzottan tudjanak nekünk később reklámokat küldeni, akár az e-mail fiókunkba, akár az általunk meglátogatott oldalakon megjelenített hirdetések formájában. Ez tehát legfeljebb kellemetlen vagy zavaró lehet, mintsem veszélyes. Fontos persze hangsúlyozni, hogy itt is lehetnek és vannak is rosszindulatú, ártó szándékú kivételek, legyen itt elég csak a bankok nevében adatokat bekérő hackerekre, internetes betörésekre, ártó vírusok terjesztésére gondolni.
Alapszabályként, e-mail címünk, nevünk, életkorunk, nemünk megadásból nagy baj még nem lehet, de a lakcímünket, bankkártya számunkat és PIN kódunkat ne adjuk meg orosz tárgysorral érkező, tört magyarsággal írott e-mailre még akkor sem, ha a saját bankunk logója van a levél fejlécében.

Horváth Zoltán

www.kontraszt.com

Internet veszélyeiszemélyes adatok biztonsága